Régen hallattam a hangom, pedig a most következő bejegyzésem terve már korábban kipattant a fejemből. A kviddicscsapatunk újbóli megalakulása kapcsán, a bajnokság kezdete előtt szerettem volna közölni egy interjút, interjúm alanyát azonban csak mostanra sikerült pennavégre kapnom.

Keti Gohm. Ha máshol nem is, házunk dicsőségfalán mindnyájan találkozhattatok ezzel a névvel. Megszólaltattam az egykori legendás csapatkapitányt, hogy példájából, gondolataiból erőt meríthessenek jelenlegi játékosaink, diákjaink.

Mivel foglalkozol jelenleg?

Nemrég végeztem a londoni Auror Akadémián, most a minisztériumban dolgozok az Auror Parancsnokságon, egyelőre gyakornokként.

Mikor kezdtél kviddicsezni?

Az iskolában már elsőben csapattag lettem, de a testvéreimmel kisgyerek korunkban is sokat játszottunk. Mindig is szerettem a sportokat, és imádtam repülni; a családom hatására a kviddics születésem óta része az életemnek.

A Navine-ban mennyire volt népszerű a kviddicsezés a te idődben?

Igazából csak akkor kezdett el népszerű lenni, amikor csapatkapitány lettem. Az iskola akkoriban sokkal kevésbé támogatta a kviddicset, az egész kupaverseny akkor kezdett el kialakulni.

Milyen út vezetett a csapatkapitánysághoz?

Először csak játékos voltam, elsőben hajtó, majd végig fogó. Az elődeim nemigen boldogultak a poszttal (Kothar Daras -BB, és Kővári Botond), ezért kiírtak egy pályázatot. A lelkesedésem, és az ötleteim miatt választott meg az akkori HV, Mies van der Rohe. Másodikos voltam.

Van a kviddicsnek olyan eleme, amiben hagyományosan erős szokott lenni a Navine?

A csapatmunkára soha nem lehetett panasz, főként a hajtók között, de az is igaz, hogy a fogóink tényleg az iskola legügyesebb seprűlovasai közé tartoztak/nak. Ahogy észrevettem, általában a CSK is fogó volt.

Kapitányként mi volt a legnagyobb sikered, illetve kudarcod?

Legnagyobb siker? Egyértelműen a kupa megnyerése. Kisebb "kudarcok" állandóak voltak; tagkilépések, balesetek, hanyagság, de ezeket én mindig kihívásként fogtam fel. Meccset sose vesztettünk.

Mit üzensz jelenlegi játékosainknak?

A csapattagok a pályán kívül is rengeteg időt töltöttek együtt; barátok voltunk, így a kviddics is izgalmasabb volt, igazi játék. Fontos, hogy a mostaniak is megőrizzék a navinesekre jellemző lelkesedést! A házunkban mindig lesz olyan, aki képes Csapatkapitány lenni, és irányítani, de azt hiszem, itt sokkal egyenrangúbb a felállás. A Navine mindig is az iskola legjobb közössége volt, és azt hiszem az én időmben is ezért volt a legjobb kviddicscsapat a miénk.

Ezúton is köszönöm Ketinek, hogy rendelkezésemre állt!

Mint az mindnyájan jól tudjuk egy rövid időre levitások lepték el szeretett házunkat. Bizonyára ittlétük méltó emlékének szánván, az egyik lány hálószoba alapos kezelésben részesült. Legfőképpen egy kék szfinxet ábrázolni akaró falrajz hagyott mély nyomot a Sakáltanya lakóiban. A szfinx a Levita ház jelképe, egy fejlett értelmű lény, aki szereti a találós kérdéseket, rejtvényeket. Ennek apropóján kézenfekvő volt, hogy fényt derítsek rá, ki állhatott a garázdaság hátterében.

Nyomozásomat természetesen a tett színhelyének vizsgálatával kezdtem. A bűncselekménnyel elsőként Cassie Stonan, kedvenc prefektusunk szembesült. Álljon itt beszámolója, hogy lássuk, markáns véleménnyel rendelkezik az ügyről.

„Nem rázott meg különösebben a dolog, kicsit szánalmasnak találtam, hogy nem bírták ki rongálás nélkül. Pár varázslattal helyrehozható a dolog, csak magukat minősítették vele. Nem foglalkoztam azzal, hogy ki lehetett a tettes, jobb is ha nem tudom, csak leírná magát... Persze megdöbbentem, benne fel sem merült volna, hogy ilyet csináljak más szobájával és személyes holmijával. Ehhez is kell egy észjárás.”

Elmondása alapján jobb, ha nem tudja, ki a tettes. Ez esetben csak tippet kívánok adni neki, ki az, akit érdemes lenne szemmel tartania és egy alkalmas pillanatban büntetőmunkával jutalmazni. De még ne szaladjunk ennyire előre. A helyszíni szemle alapján nyilvánvalóvá vált az is, hogy egy banda állhatott a háttérben, ugyanis a festések ecsetvonásaiban mutatkozó stíluskülönbségek több alkotóra utaltak. Jó öreg portréink megerősítették ezt, és még abban is egyetértettek, hogy az elkövetők hárman voltak, két lány és egy fiú. Személyleírásaik tartalmaztak némi ellentmondást, de így is leszűkítették a szóba jöhetők körét.

Következhetett a levitások megkörnyékezése. Igyekeztem a helyzetet egyszerű beszélgetésnek beállítani. Egy előre megtervezett taktika alapján ugyanazokat a kérdéseket tettem fel mindenkinek, ügyelvén arra, hogy feltétlenül egymástól független válaszok szülessenek. Alapos mérlegelés után hat személy került - tudtán kívül - a vádlottak padjára: Izadora Ida Fanning, Inedra Pote, Fehér Beatrix, Grabantz Leó, Irina Cassie Benett és Zachary Alex Williams Circle. Menjünk végig az egyes kérdés-válasz kombinációkon és vonjuk le a következtetéseket!

1. Szereted a Levitát? Miért?

Izadora: Igen, mert akármennyire hihetetlen is, a legjobb arcok ott vannak.

Inedra: Ami azt illeti, imádom  a Levitát, a társaság annyira összetartó és olyan segítőkész és kedves mindenki, hogy valami hihetetlen.

Beatrix: Szeretem a Levitát, mert a kék szín megnyugtató, jó fejek az emberek, és ha elakadok a házi feladatban, mindig van, aki tudja a megoldást. Ja, és ha elfogyott a ginzeng gyökerem, akkor is mindig tudok kitől lopni.

Leó: Persze, hogy szeretem a Levitát méghozzá azért, mert ennek a háznak a szellemisége áll legközelebb az enyémhez.

Irina: Igen, imádom, hiszen ott vannak a barátaim és a szfinxszeknek nagyon jó kis közösségük van. Persze egyesek szerint nem vagyok oda való, inkább rellonos típus vagyok.

Zachary: Persze, hogy szeretem a Levitát, hiszen a saját házam. Talán azért, mert jókat lehet velük hülyéskedni. Na meg jó fejek.

A kérdés célja az volt, hogy felmérjem a válaszadók házuk iránti elkötelezettségének mértékét, ezáltal következtetve a jellemükre. Persze ez még kevés volt ahhoz, hogy biztos alapokon álló kijelentéseket tegyek. Két dolog kiemelendő: Zach megjegyzése miszerint jókat lehet hülyéskedni háztársaival és a rellonos beállítottságot felvállaló Irina.

2. Mi a kedvenc tantárgyad?

Izadora: Öhm.... nekem nincs olyan.

Inedra: Sötét Varázslatok Kivédése.

Beatrix: Ez nem egyszerű kérdés, de szerintem a bűbájtan és a sötét varázslatok kivédése.

Leó: A sötét varázslatok kivédése.

Irina: Azt hiszem az SVK.

Zachary: Bűbájtan.

A kérdést csak figyelemelterelésnek szántam, hogy még csak véletlenül se sejtsék igazi célomat. Bár Izadora válasza elgondolkodtatott, feltűnőnek találtam az érdektelenségét. Ő volt az, aki általánosságban is meglehetősen frusztráltan viselkedett, mintha titkolna valamit.

3. Milyen a kapcsolatod a sárgákkal?

Izadora: Hát eddig azt hiszem egyel sem találkoztam.

Inedra: Hát sajnos nem túl jó, körülbelül két-három navinés diákot ismerek, de próbálok változtatni a dolgon.

Beatrix: Egyelőre jó, de nemsokára kezdetét veszi a kviddicsmeccs, és ott még az is lehet, hogy vér fog folyni.

Leó: Nem igazán érintkeztem eddig velük - szerintem egyet sem ismerek közülük személyesen.

Irina: Egy elég közeli ismerősöm is sárga volt és vele nagyon jól kijöttünk, de persze akad olyan is, aki az ember idegeire megy. Szerintem ez nem házfüggő, sokkal inkább az emberek személyisége a fontos.

Zachary: Eddig még csak egyetlen egy Navinéssel találkoztam. Ő kedvesnek bizonyult. De annyira még nem ismerem őket, szóval erős kapcsolatot nem ápolok velük.

Szerettem volna meg tudni, volt-e valakinek különleges indítéka a rongáláshoz, de e tekintetben nem jutottam előre. Inedránál viszont itt jutottam el arra a pontra, hogy ő róla nem tudtam elképzelni, hogy köze lett volna az ügyhöz.

4. Mi volt az első reakciód, amikor rájöttél, hogy a Navine-ban vagy?

Izadora: Úristen, hol a viharba vagyok és mi ez a sárga...

Inedra: Hát látni kellett volna az arcomat, annyira megijedtem. Első gondolatom: Hova tűnt a drága Levitaaaa??? Szóval megijedtem, aztán örültem is neki, hiszen így még meg is tudtam volna ismerkedni az ottani diákokkal csak hát ők is eltűntek onnan, de jó volt bekukkantani.

Beatrix: Azt hittem, megint a kastély szórakozik velem. Én eredetileg eridonos voltam, és egyik reggel a Levitában ébredtem, azóta vagyok kék, mert nem mehettem vissza a főnixek házába. Mikor felébredtem A Navinében, azt gondoltam, hogy folytatódik a vándorlás. Most már csak a Rellon hiányzik!

Leó: Nem értettem, mit keres egy női bugyi abban a szekrényben, ahol eddig az én ruháim voltak.

Irina: Teljesen megdöbbentem. Azért annyira nem csípem őket, hogy ott töltsem a halloween-t, rögtön hiányzott a saját ágyikóm, meg a házam.

Zachary: De hát este még Levitás voltam, most meg?! Ah, hívnom kell az egyik háztársam, most rögtön!

Inedra túlzott jólelkűsége akár gyanús is lehetett volna, de meggyőződésem volt, hogy tényleg jókislány. Nem úgy, mint Izadora és Irina! Kezdett egyértelművé válni számomra, kik voltak a női elkövetők, de Beatrix sem győzött még meg. Zach és Leó között sem tudtam még dönteni. Alapesetben nem bűn, ha valakiben mély nyomot hagy egy női fehérnemű, de a tetthelyen ezeket a ruhadarabokat is szanaszéjjel szórták. Csak az utolsó kérdés után lehettem biztos a tetteseket illetően. Tudtam, hogy mostanra már úgyis annyira a bizalmukba férkőztem, hogy válaszadásnál a következményekre ne gondoljanak, őszinték legyenek.

5. Ki volt az első levitás, akivel találkoztál? Ő hogyan reagált?

Izadora: Kettő is volt, és ugyanúgy reagáltak, mint én.

Inedra: Ő is nagyon megijedt, és nem tudtuk mi van. De már nem emlékszem ki volt az.

Beatrix: Grabantz Leó volt az. Hogyan reagált? Mármint rám vagy a helyzetre? Nem is tudom. Azt hiszem elég zavarban volt. Talán a pizsamája miatt.

Leó: Fehér Beatrix, ő sokkal könnyebben vette, mint én, utána ketten indultunk vissza a Levitába.

Irina: Zach. Hát... egy baltával a kezében elég egyértelművé váltak a gondolatai.

Zachary: Egy lány volt az illető. Hogy hogyan reagált? Úgy, mint én. Gyorsan hozzuk a kék festéket!

A számításaim tökéletesen beigazolódtak, végre összeállt a kép. Zach, aki ugyebár szeret hülyéskedni, rögtön társ után nézett egy kis csínytevéshez. Igaz a balta nem kis csínytevére utal. Irina csatlakozott hozzá, a balta és a kék festék rögtön előcsalta rellonosabb jellemét. De ketten még kevesek lettek volna a nagyszabású rongáláshoz. A harmadikként hozzájuk csapódó Izadora volt az igazi értelmi szerző, akinek sárga szín iránti utálata eszmei alapot nyújtott a cselekvés jogosságához. Az ínyenceknek pizsamás Leó és Beatrix párosa is biztosan megérne egy külön misét, de az ügy szempontjából most érdektelenek.

Kezdetnek még csak balta és festék, de ki tudja mit hoz a folytatás. A három bűnösre jobb lesz odafigyelni.

Ránk bizony, mivel mostantól szerény személyem igyekszik némi életet lehelni blogunkba. Mi várható tőlem? Ötödik évemet kezdtem a házban, így régi unikornisként pontosan tudni vélem milyen témájú bejegyzések tarthatnak számot érdeklődő olvasókra. Nem fogok kizárólag tárgyilagosságra törekedni, a személyes hangvétel is szerephez jut, szerintem egyes esetekben hasznos, ha a fiatalabbak megismerhetik egy idősebb diák véleményét.

A saját gondolataimat tükröző írásokat az „Agymenés” kategória fogja jelölni. Természetesen továbbra is lesznek interjúk, beszámolók, valamint tervezem, hogy egy „Kitekintő” rovaton belül időnként magához a házhoz nem kötődő, de közösségünk számára ennek ellenére fontos témákban is megszólalok. Természetesen örömmel veszem, ha megkerestek konkrét ötletetekkel is, tudnom kell, mire lennétek kíváncsiak. Netalántán, ha valaki kedvet kap a megnyilvánuláshoz, szívesen megjelentettem az írását.

Debütálásként ennyit, bízok benne, hogy a ránk jár a rúd szókapcsolatot sikerül ezentúl pozitív jelentéstartalommal is felruháznom.

Kedves Jim bácsi!

Nem is olyan régen te lettél az új házvezetőnk. Ebből az alkalomból adódóan pedig néhány navinés tag szeretne kedveskedni neked egy-egy üzenettel:

,,Tessék felkötni a nadrágját, Jim bácsi. A Navine önre szabadul."

Vittman Levente

,,Csak határozottan, Mister. Tudja, ettől az élet nem áll meg. Vagy talán mégis?"

David Benett

,,Jim bácsinál keresve sem találhattak volna jobb házvezetőt. Korábban helyettesként már bizonyított, és ez idő alatt mindnyájunk megkedvelte. Továbbra is maradjon olyan, mint amilyennek helyettesként megismertük, és akkor továbbra is szeretettel fogunk gondolni rá, mi, a Navine diákjai."

Rudgerus Grothues

,,Én nem vagyok itt olyan rég, nem nagyon tudom hogyan csinálta a dolgokat amikor helyettes volt, de mióta kezdem megismerni, egyre jobb véleménnyel vagyok róla. Szimpatikus a hozzáállása, nem hiszem hogy problémája akadna. Ha kéri a véleményünket, a segítségünket, akkor mi ott leszünk, és mivel értünk tevékenykedik, velünk biztosan minden menni fog. A motiválás is remekül megy neki, az pedig sosem árt. Kitartást kívánok neki a Navinés agymenésekhez, de mivel Ő is Navinés, úgyis inkább csak betársul majd. Remélhetőleg sok szép tanévet töltünk majd el vele, sok sikert neki!"

Cassie Stonan

,,Új Hv-je lett a Navinének,
ettől feldobódtak a Navinések.
Vicces, okos, kiváló tanár,
írok is egy verset, és nem húz meg talán.

A közhelyeket hagyjuk, nem itt a helye.
Goldmannak lett átadva Veréb helye.
Kívánunk sok sikert, és kitartást,
örömteli perceket, és rengeteg kihívást."

Myrabell Clamanthy

,,Unikornisként maga mellett állunk. Szóval csak kiáltsa el magát, hogyha szüksége van ránk...vagy ha már nagyon rosszak vagyunk. "

Kiss Yuki

Ha bárki is úgy érezné, hogy szeretne üzenni Jim bácsinak, az vagy írja le kommentbe, vagy elküldi nekem (Yuki) privátban fórumon, és bekerül ebbe a bejegyzésbe. ;)

A Navine kviddics csapata eddig nagyszerű vezetőkkel büszkélkedhet, úgy mint Black Dragon, Keti Gohm, Jin Gin Hon-Kong, vagy éppen Anne Amber. Azonban mindannyijuktól búcsúznunk kellett, így új csapatkapitányra volt szükségünk. A házvezetőnk két jelölt közül végül ránk bízta, navinésekre a döntést. Mi pedig Szakács Ágota-Beáta mellett döntöttünk, így őt faggattam ki:

A szavazás végeredményének köszönhetően te lettél a csapatkapitány. Kampányoltál esetleg, vagy megkérted az embereket, hogy voksoljanak rád? Lényegébe véve mit gondolsz, hogy miért esett rád 11 ember választása is?

Nem kampányoltam, embereket se kerestem fel a voksokért. Csak jött az egész, spontán módon. Ezen még nem is gondolkodtam. 11 ember aki megfelelőnek tart arra, hogy egy csapatot ráncba szedjek. Őszintén fogalmam nincs róla, de köszönöm szépen a szavazatokat! Remélem nem okozok csalódást.

A Navine kviddics csapata teljesen felmorzsolódott az utóbbi pár tanévben, de ha jól tudom, akkor te már egy régebbi csapattal játszottál kviddicst. Mennyiben akarod megváltoztatni az új csapatot? Ragaszkodsz a régebbi szokásokhoz, hagyományokhoz, vagy mindent a semmiből kezdesz felépíteni? Esetleg megkeresed a régebbi csapatkapitányokat, hogy egy-két instrukciót adjanak neked?

Jól tudod, régi csapattal játszottam már. Nem akarom a csapatot megváltoztatni, bár senki nem játszik abból a csapatból amivel kezdtem. Szokások, hagyományok - ha vannak egyáltalán ilyenek - akkor maradnak. Viszont lehet, hogy a semmiből fogom az egészet felépíteni, csak legyen akivel. Régebbi kapitányokat lehet felkeresek, adjanak pár tanácsot a kapitánysággal kapcsolatban.

Ha már a csapatnál tartunk, meg vannak-e már az emberek, vagy hiányzik még egy-két posztra tag? Milyen elvek alapján választod a játékosokat? Inkább ismerősöket választasz, vagy a tehetséget nézed, esetleg aki akar, az csatlakozik?

Egyetlen posztra nem találtam még embert, mellém. A másik terelő hiányzik. Nincsenek elveim, mert nem lenne csapat akkor. Éppen, hogy összejön a létszám, anno a régi csapattal is ez volt. Aki játszani akar szívesen fogadjuk, akár plusz edzést is tartok azoknak akik nem érzik magukat eléggé felkészültnek.

És, ami a leginkább érdekel mindenkit - legalábbis engem biztos- : Több házban is újra vannak kviddics csapatok. Ez azt jelenti, hogy remény van rá, hogy esetleg újból lesz kviddicskupa, vagy csak szimplán baráti mérkőzések várhatóak? Tudsz róla valamit?

Mindenkit érdekel, igazad van. Remény van rá, hogy mennyi nem tudom. Baráti mérkőzések voltak, ha nem kupa, akkor folytatódni fognak szerintem.

Végül pedig milyen terveid vannak a jövőre nézve? Tanulmányaid befejeztéig szeretnél Csk lenni, vagy csak éppen kipróbálod, hogy milyen is? Esetleg a csapattal kapcsolatban vannak-e már kialakult ötleteid, amit megosztanál velünk?

Jövőmre nézve nagyon bizonytalan vagyok, nem tudom mit akarok még. Igen, addig szeretnék CSK lenni, bár ebben szükség van azokra akik szerint jó vagyok abban amit csinálok. És a szavazás, ott van szükség a támogatókra. Nincsenek ötleteim, körvonalazódnak a dolgok még a fejemben. Talán a heti edzést napira váltom, a jobb teljesítményért.

Köszönöm szépen a válaszodat! ^.^

Köszönöm a lehetőséget arra, hogy megszólalhattam és egyáltalán kíváncsi az új CSKre valaki.
Hajrá Navine!

Egyre többet halljuk a fenti nevet a fórumon: de vajon ismerjük -e igazából? A navine legújabb prefektusa, és egyik legnépszerűbb tagja válalkozott arra, hogy egy rövid interjút készítsünk vele- faggatózunk, és első kézből hallhatjuk a prefektusi lét gyönyöreit.

- Első kérdésem a következő lenne: mióta vagy jelen a közösség életében? Szereted -e a Navinét, mint házat?

- Nos..., hogy egészen pontos legyek, július 3.-án regisztráltam, a közösséget nagyjából, kettő napra rá fedeztem fel. Azelőtt azt gondoltam, hogy a "Fórum" címszó alatt csak ilyen beszélgetős valami van. Azóta, mióta kiderült, hogy ez nem így van, első dolgom ide feljönni.
Igen, nagyon megkedveltem a házat. Mindenféle tesztet kitöltöttem, mindig a Levitába(Hollóhát) osztottak, így természetesen meglepetésként ért, hogy végül a Navinébe kerültem. Először visszakoztam, majdnem új karaktert csináltam, de végül megbarátkoztam ezzel a házzal, és soha nem hagynám itt semmi pénzért. Pláne most, hogy prefektus lettem.

- Miért gondoltál úgy, hogy nevezel a pályázatra? Vonzott a dolog?

- Eltaláltad. Nem csak, hogy vonzott, de célom is volt. Tudniillik mindig van egy újjab cél. Most például... na ezt inkább nem árulom el. Szóval, szerettem volna prefi lenni, mert mindig is szerettem volna éjszaka után kószálni, büntetést osztani. (Habár ki nem szeretne?)

- Hogy fogadtad a hírt, hogy megválasztottak prefinek?

- Először szívrohamot kaptam...Neeem, csak viccelek. Hát meglepődtem. Nem hittem volna, hogy én leszek a szerencsés. De hagy ne skandáljak erről többet.

- Tetszik a prefektuskodás, kedveled prefitársaidat is?

- Igen, mindenkit kedvelek. De főleg Elisét, Lucyt és Dancit. Tehát a Navinés sorstársaimat. De kedvelem a többi Prefit is, szoktam néha velük járőrözni.

- Sok időt kell erre a munkára szánnod, szívesen csinálod azért?

- Ez kissé bonyolult kérdés, annyit mondok rá, hogy nem a munka, hanem a kihívás, az elkötelezettség és a dicsőség miatt csinálom. Gondolom te is? Habár neked tanítanod kell, az még nagyobb feledat.

- Még valami, amit el szeretnél mondani, ha van esetleg...

- Nem igazán, inkább végszóként annyit üzenek a Sárgáknak, hogy ne szégyenljék azt, hogy Navinések. Mi vagyunk a legvidámabb ház, emellet remek közösségel rendelkezünk. Legyetek BÜSZKÉK a NAVINE névre. Ja és persze imádlak, és védlek benneteket. Sziasztok.

- Neked is szia, és köszönjük, hogy megismerhettünk!

Engem nem kérdezett senki, és nem is fog. Saját magamat meg úgy döntöttem, hogy csak nem fogom meginterjúvolni. XD Ezért kicsit unalmas dolog, de az én tömör visszaemlékezéssel összekapcsolt véleményemet olvashatjátok most a Navinéről, a navinésekről, ha akarjátok.

Mikor idekerültem a ház csevegője csak úgy zsongott a sok beszélgetéstől. És mindenki közvetlen volt. Akkor sem voltunk sokan - a Navine már csak egy ilyen ház - de talán ezért is volt már az elején olyan családias a légkör. Tudtam, hogy egy internetes varázsló iskolába iratkoztam be, de arra nem számítottam, hogy tényleg lesz benne valami varázslatos. Hát ez az volt. Mindenki közvetlen volt. Az emberek barátként kezelték egymást, megosztották egymással minden bajukat, és nyugodtan elmondhatták a problémájukat.  Sok ismeretséget, barátságot kötöttem akkor, amiknek egy része még mindig meg van. Sajnos volt, akit az élet másfelé sodort, de még manapság is eszembe jut Paige, Jul és Ashley, illetve sokan mások is.

Sajnos azonban volt egy időszaka a háznak, amikor már szabályosan megijedtem, hogy kihalunk. Az Álmodók csevegőjébe alig írtunk, és kongott minden az ürességtől. Féltem - habár ezt nem mondtam senkinek sem - , nem akartam, hogy egy ilyen nagyszerű ház csak úgy a semmibe vesszen.

Aztán hála az égnek megjelentek a kis csikók. Először épp hogy volt egy-két ifjú diák, akik aktívak és cserfesek voltak. Hullám szerűen nőtt és csökkent a beszélgetések száma. Amíg végre eljutottunk erre a pontra. Még mindig nem beszéltek annyit, amennyit mi beszéltünk, - most ez hülyén fog hangzani - de én annyira örülök, hogy már ennyit is beszélgettek, nevettek, szórakoztok együtt. És valahogy büszke is vagyok rátok is, meg a Navine címerre.

Nem tudom, hogy más Mestertanoncok hogy vannak vele, de nekem a szívem szakadt meg, amikor nem sárgán láttam a nevemet, hanem lilán. Kicsit kívülállónak érzem már magam (:$), de még mindig büszkén nézek az unikornisra, és állandó jelleggel figyelem a navinések mindennapi életét. Egyetlen kívánságom van a házzal kapcsolatban. Nem kell nyerni a pontversenyben - bár nem lenne rossz az sem- , nem kell kviddicskupát sem nyerni - bár ez sem olyan rossz dolog- , csupán maradjatok aktívak és összetartóak.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Emily voltam...

Újabb témát tárok a szemetek elé, vagyis újabb véleményeket. Érdekes volt az embereket kikérdezni, hát még megkapni a véleményüket.

Nem is szaporítom tovább a szót. Ilyennek gondolnak minket más házak tanulói és két mestertanonc :

Arányi Anetta Melánia (Eridon):

Hát igazából nagyon vegyes a vélemény. Mint egyik házat sem, ezt a házat, s annak diákjait sem lehet behatárolni. Ismerek teljesen tipikus navinés embert, de van, akit biztos nem oda tettem volna. A stílus és viselkedés miatt.
Igazából az előítéleteket nem lehet eltörölni, így a többi ház olyannak látja õket, mint a kívülálló. Visszahúzódó, bátortalan, meghunyászkodó, és tanácstalan.
Persze aki ismer egy két embert közületek, azok szerintem nem teljesen ezen a véleményen vannak. Ahogy én sem.
És e miatt nem tudom õket behatárolni egy kategóriába, mert elég vegyes a paletta.
Jókedv, visszahúzódó alkat, borongós hangulat, hisztis, türelmetlen, bárányszívű, nyughatatlan, stb... Mindegyikre tudok mondani egy két embert, akire ráillenek ezek a tulajdonságok. De hát ugye a kivételek erősítik a szabályt, és mossák el azt a hatalmas ellentétet, ami az összes ház között van. Elvégre is, a hovatartozás csak egy irány, hogy mi a legjellemzőbb az emberre, ez pedig ugye, mint tudjuk, folyamatosan változik.

Yvonne Rouflaquette (Mestertanonc):

Szerintem a Navinésekrõl egyáltalán nem igaz, hogy "õk a maradék" Sok embertõl hallom ezt vissza, de nap mint nap megcáfolják. A Navinébe olyan emberek járnak kik hihetetlen bájjal, és rengeteg pozitív kisugárzással rendelkeznek. Õk azok akiknek nagyon jól áll a gyermekiesség, a játékosság. Ártatlanok, céljaik nem más ember ellen fordulnak, inkább a barátkozásra, ismerkedésre épülnek. A ház tagjai egyszerûen cukik, a szó legjobb értelmében, hiszen mindazt amit õk képviselnek sok ember a gyermekkora végén jelentõs mértékben elveszít, átalakul úgynevezett felnõtt létbe, de szerintem õk a felnõtt társadalom olyan tagjai tudnak majd lenni akik egytõl egyig bearanyozzák az emberek mindennapjait és segítenek visszatérni a gondtalan gondolataik közé. Akinek van akárcsak egy Navinés barátja is az nagyon jól járt, és érdemes egy életen át megtartani, hiszen olyan szeretetet adhat, mely a legtöbb akadályon átsegít. Ha le kéne rajzolnom valamit arra a szóra, hogy Navine, biztos, hogy az egy nagy fülig mosolygós smiley lenne.

Leila J. Ring (Eridon):

Nem akarom általánosítani a navinéseket. De akikkel volt szerencsém megismerkedni, kedvesek, érdeklõdõek, nyitottak voltak. És (nem akarok neveket említeni), jó barátoknak is bizonyulnak.  A ház tagjai összetartóak, (bár ez szerintem a többi ház diákjairól is elmondható).

Jurasevszki Olympia (Levita):

Igazán nehéz ez ügyben véleményt nyilvánítanom. Az esetek többségében levitás körökben mozgok, ezért nem is merek találgatásokba bocsátkozni.
Ennek ellenére, ha jól emlékszem 3 navinés-sel hozott össze eddig a sors közvetlenül, s közülük is csak egy volt, akivel hosszabb idõt tölthettem.
Sajnos abból,hogy elmennek mellettem, még nem tudok különösebb következtetéseket levonni, ezért is hagyatkozom arra, amit már megtapasztalhattam attól az egy személytõl, amiben a legjobb az, hogy a házak papírra vetett jellemétõl eltérve inkább mondanám rellon-levita egyvelegnek. Ugyan ez nem számít sokat, biztos vagyok benne, hogy a sárgák többsége sem egy bolyhos csokinyuszi, aki csak várja a sült galambot a szájába.
Az általános véleményem- pontosabban sejtésem,- a házzal kapcsolatban az, hogy tagjai közt csapatszellem uralkodhat. Addig csendesek, míg meg nem háborítják ezt a bizonyos rendet,s lehet azért ennyire összeszedett emberileg a közösségük, mert számítanak egymásra, de ezt már tényleg nem tudhatom.

Richard Woolgar (Rellon):

Véleményem szerint, a Navine egy nagyon színes egyéniségekbõl felépült ház, így hát nem igazán tudok rájuk sok jelzõt illetni. Vannak olyanok akik tökéletesen oda illenek ahol vannak, de vannak olyanok akiket sokkal jobban el tudnák képzelni egy másik házban. Viszont, tapasztalatom szerint aktívak, már mikor hogy, mert annak ellenére hogy kevesebben vannak mint a többi ház lakói, legtöbbször amikor följövök mindig látok egy sárga nevet. Mást nem igazán tudnák elmondani, hiszen az már csak kevés emberre illene.

Scarlett Nicol Emily Brown (Rellon):

Hm...kissé titokzatosak, valamiért mindig velük találkozok a legkevesebbet. Biztos van valami a klubhelységükben ami ott tartja őket vagy csak bezárkóznak és titkos párnacsatákat rendeznek...egyik másikról el tudnám képzelni. Már távolról is olyan furcsának tűnnek...olyan bohókásak...lehet, hogy túl sokszor kaptak a párnával a fejükre? Mindenesetre néhánnyal már találkoztam és még mindig itt vagyok...

Teverus Tape (Mestertanonc):

Hogy milyen a Navine?
Sok ismerõsöm van a navinések között. Meggyõzõdésem, hogy nagyon kedvesek, barátságosak tudnak lenni.
A Navine házvezetõjét is ismerem, találkoztam már vele, nagyon nagy hatással volt rám.
Úgy gondolom, a navinések érzékeny és humánus beállítottságú emberek.
Rendkivül vidámak tudnak néha lenni, de máskor ugyanolyan mértékben el is tudnak keseredni.
Olyankor jól jön a baráti együttérzés a számukra, ami kisegíti õket az érzelmi mélypontról.
Azt hiszem, a navinés leginkább egy másik navinéssel érzi jól magát, ezért a kivülálló zárkózottnak látja õket.
De én azt hiszem, ez egy nagy tévedés.
Csak aki nem úgy gondolkodik mint õk, azzal nehezebben értenek szót.
Mert nem erõszakosak.
És nem erõltetik rá másra a véleményüket.
Én ilyennek látom a Navine ház lakóit.

Allegra Black (Levita):

Számomra a Navine mindig is egy érdekes ház volt. Sokat olvastam korábban a Navinénak megfelelõ házakról, és sokszor halottam mások elbeszélésébõl. De eddig azt sikerült megállapítanom, hogy nagyon sokan félreértelmezik a dolgokat, s ha egy másik szemszögbõl figyeljük meg a dolgokat, a navinésnak lenni bizony nagyon is jó lehet.
Egy Navinésnak nem kötelessége bátran és okosan viselkedni, ha egy nehéz szituációtól megfutamodik, senki nem hányja a szemére, mert Navinés. De, ha egy Navinés bátran helytáll, már mindjárt mindenki szája elkerekedik.
Azok, akiket megismertem a házból is mind különböznek egymástól, most nem megyek végig rajtuk, de így van. Találkoztam rettenthetetlen Navinéssel, okos navinéssel, ravasz navinéssel és olyannal, aki teljesen átlagos.
Úgy gondolom navinésnek lenni nem egyenlõ azzal, hogy valaki szánalmas ésatöbbi, amit sokan hisznek, hiszen õk akármilyenek lehetnek, ám talán a közös bennük az, hogy elõbb próbálnak meg békés úton megegyezésre jutni, s ha ez nem vezet jóra, akkor ragadnak pálcát.

Köszönöm szépen minden válaszadónak a véleményeket! Nem tudom ki hogy van vele, de számomra igen érdekesek voltak.

Emily voltam...

Drága navinések, titeket kérdeztelek, hogy milyenek is vagytok, illetve milyennek látjátok a házat. most megtekinthetitek, hogy mit is gondoltok egymásról lényegében.

Christopher Lancast: Nos...Navine... hát egy navinésnek a Navine a legjobb ház, gondolom te is így vagy ezzel. Az itteni diákok mindegyike kedves, és ha nem is vagyunk a legjobb tanulók, a közösség munkája mindent visz. A társaiddal itt bátran megoszthatod problémáidat, érzéseidet. Röviden ennyi.

Laila Nicol Willburt: Szerintem a Navine-sek kedvesek de néha visszahúzódóak is tudnak lenni. Szeretnek barátkozni. A Navine ház pedig szerintem nagyon jó. Sok jó ember van itt akik mind nagyon jó fejek és segítõkészek. Talán a Navine az egyetlen olyan ház ahol, én legalább is, nagyobb összetartást vettem észre. Szóval egy mondatban a Navine mint ház remek a Navine-sek pedig kedvesek.

Annabell Lucy Parker: A Navine talán a négy ház közül a legmosolygósabb. Itt a legtöbb ember összetart, és bár hasonlítunk, mind egyediek vagyunk. Úgy gondolom, hogy minden tagja a házunknak értékes, nincsen felesleges ember. Van aki összeterelgeti a népet, van aki a humort képviseli és van aki olyan, mint egy tyúkanyó. Ha bármelyikünk elmenne, vagy csak nem lenne, talán máshogy alakulna minden. Összetartunk, támogatjuk egymást, és egy közösség vagyunk! És ennél fontosabb nincsen! ^^

Jimnie Meccoy: Hát, nem nagyon ismerem a többi házat, de Navine nagyon békés, nyugodt hely konflikutosok nélkül. Külön tetszik, hogy mindenki foglalkozik a másikkal, és mindenkiben rengeteg akaraterõ lakozik, hogy például pontokat szerezhessen a szorgalmikra, és ezzel a ház hírnevét növelhesse...

Brianne Daisy Snaps: Én azt gondolom a házunkról és az emberekrõl a Navinében,hogy ennél jobb társaságnál jobb nincsen.
Ahhoz képest,hogy kevesen vagyunk akik aktívak nem áll le az élet hanem megy és csináljuk a dolgunkat. Segítünk a másiknak ha tudunk.
A házunk meg a legnagyszerûbb ház ahova csak kerülhettem. Eleinte nem így gondoltam mert máshova szerettem volna bekerülni,de már nagyon régen megváltozott a véleményem. Szeretek itt lenni és ha el is akarnám hagyni nem menne már annyira hozzám nõtt minden,hogy ki sem bírnám egy hétig se.

Móra Erzsébet: Szerintem Navinésnek lenni nagyon jó. Mivel kevesebben vagyunk olyan, mintha egy család lennénk. És ebben a családban vannak szélsõségesek, és olyanok, akik az arany középutat választják. Vannak olyanok, akik elmennek, de egy idõ után úgy is visszatérnek. Röviden: a Navine olyan, mint a családi fészek, ahová mindenki vissza-visszajárogat.

Szakács Ágota-Beáta: Milyen a Navine? Nehéz kérdés, sõt válaszolni is még nehezebb szerintem. Szóval én jól érzem magam itt. Van egy olyan közösségünk amit nem lehet csak úgy szét szedni percek alatt, van egy idõsödõ házvezetõnk de annál jobban szeret minket Navinéseket, valamikor meg volt házvezetõhelyetessünk is aki lemondott, sajnáljuk többen járnak vissza hozzá.
Büszke vagyok arra, hogy Navinés vagyok akármennyire is a személyiségem nem egy tipikus sárgához illõ. Arra is, hogy képesek vagyunk tenni a házunkért, persze nem csak két ember csinálja hanem az egész Navine.
Én szerettem a Navinet, maradjon mindig ilyen.

Köszönöm a válaszaitokat! :)

Emily

Ezt a bejegyzést többször is láthatjátok majd. Időszakonként újabb és újabb ex-navinésre csapok le, és faggatom ki viselt dolgairól.  Úgyhogy mindenki készüljön, mert egyszer úgyis rátalálok. ;)

Az első alany - aki önként jelentkezett "próbababának" - egy olyan személy, akit navinés korában mindenki a tipikus navinésként emlegetett. Meg is nyerte ezzel kapcsolatban a Legszerényebb diák, illetve a Házukat legjobban jellemező diák címet is 2007-ben. Majd 2008-ben A ,,legnavinésebb" diák lett. Ezen kívül természetesen még sok-sok más helyezést is ért el. Prefektusként és csapatkapitányként is erősítette a közösséget, és mind e közben nagyszerű barát is volt - meg persze még most is az - a híres Sütőtöklány. :D

A régebbi diákok már biztos rájöttek, hogy Jin Gin Hon-Kongról beszélek - írok.

Már két éve, lassan harmadik, hogy végig jártad a Navine-t. Nem hiányzik?

Bizton állíthatom, hogy bárki, aki egyszer végig járta a Navinet, abban mély nyomokat hagyott. Ha nem is hangoztatja, a lelke mélyén mindenkinek hiányzik. Én azok közül való vagyok, akik rengeteget kaptak ettõl a háztól. Az öt év alatt, amíg ide jártam  sokan mondták, hogy én vagyok a tipikus navines, de érdekes módon sohasem sértõdtem meg amiatt, hogy "beskatulyáznak". Szerves része volt az életemnek és míg mestertanonc voltam, sokáig képzeltem, hogy még mindig a ház diákja vagyok és csak most, hogy végleg "kirepültem", tudatosult bennem, hogy nincs visszaút. Hiányzik, nagyon is, fõként, hogy mindig lojális tagja voltam a háznak. Soha egy percig sem fordult meg a fejemben, hogy milyen lenne más házban. Ha újra a süveg elé kerülnék, akkor is navines szeretnék lenni, de ez sajnos már nem lehetséges, szóval csak remélni tudom, hogy sok olyan új diákja van a háznak, akiknek ugyanannyit vagy még többet jelent.

Nem hiába imádtad már akkoris a Navine-t amikor idejártál. Bagolyfalvi lakosként nem sokat jársz az iskola falai között. Tervezed-e, hogy a közel jövőben visszanézel a házba, megismerkedsz a mostani diákokkal?

Az az igazság, hogy bogolyfalvi lakosként új kötelezettségek várnak rám. Most, hogy életemben elõször önállósultam, dolgozó nõ lettem, már kevesebb idõm jut minden másra. Jövõ évtõl úgy néz ki, hogy a falut is elhagyom a munkám miatt, de azelõtt mindenképp szeretnék ellátogatni az iskolába. Persze mindenekelõtt a régi, kastélyban lakó barátaimat, esetleg tanáraimat látogatnám meg, de ha úgy hozza, szívesen találkoznék az új generációval, ha éppen õk is szeretnék. Bevallom kicsit félek, hogy nem tartanak érdekesnek, hogy csak egy régi bútordarabot látnak bennem.

Szomorúan hallom, hogy Bogolyfalvát is el akarod hagyni. Mit dolgozol, ami ennyire messzire visz a kastélytól?

Régi álmom fog beteljesülni, legalábbis jó úton haladok felé. Jelenleg a Minisztérium helyi kirendeltségén dolgozom a Nemzetközi Máguskapcsolatok Fõosztályán, a legeldugottabb zugban aktatologatóként. Ám amint lejár a gyakorlati félévem, kiküldenek terepre, tehát januártól kezdõdõen elég sokat fogok majd utazni és külföldön tartózkodni. Mindig is szabadságvágyó voltam, szóval már alig várom a jövõ évet.

Nos, sok sikert kívánok hozzá! Egy kicsit visszatérünk most az iskolához. Évfolyamtársaiddal, barátaiddal a szélrózsa minden irányába mentettek ötödik után. Tartod még velük a kapcsolatot, vagy teljesen megszűnt?

Köszönöm.
Évfolyamtársaimmal kicsit érdekes a helyzet, mert két évfolyamot is a magaménak szoktam mondani. Van egy, akikkel kezdtem és van egy másik, akikkel végeztem, ugyanis harmadikban évet ismételtem, bizony. Leginkább azzal az évfolyammal tartom a kapcsolatot, akikkel együtt vágtunk neki elsõben. Van kikkel bagolyban tartom a kapcsolatot sajnos és vannak akikkel személyesen is szoktunk találkozni, sajnos nem olyan gyakran, ahogyan azt én szeretném. Viszont jó tudni, hogy annak ellenére, hogy mindannyian magunk mögött hagytuk már az iskolát, még bármikor számíthatunk egymásra és a barátságok se szakadtak meg végleg.

Ezt nagyszerű hallani.
A Navinében te őrző szerepét töltötted be. Mostanában szoktál kviddicsezni? Illetve hallottál-e az idén megrendezett barátságos mérkőzésről a Navine és a Rellon között? Vagy esetleg sikerült átjönnöd a meccs idejére a kastélyba és megnézni a mérkőzést?

Sajnos egy kicsit kiestem a formámból, ugyanis az iskolai csapatot elhagyva nem volt alkalmam sehol játszani, holott életem szerves része volt. A hírek hozzám is eljutottak én magam a lelátóra viszont nem tudtam kimenni szurkolni, de lélekben mindig ott vagyok a Navine kviddics csapatával és elsõ számú rajongójuk vagyok. Csak így tovább sárgák!

Egy pár pozíciót betöltöttél a házban. Őrzősség mellett prefektus is voltál, hogyha jól rémlik. Így zárás képen mit üzensz a prefektusoknak? Illetve akár a ház többi tagjának is?

A prefektusoknak és a ház többi tagjának is csak ugyanazt üzenhetem: legyetek jó navinesek, tartsatok össze, hisz a házunk olyan, mint egy kis család. Továbbá éljetek minden lehetőséggel, élvezzétek ki minden percet, mert (sajnos) az életben csak egyszer lehettek navinesek. És persze jövõre kapkodjátok magatokat a pontversenyben. Higgyétek el, tapasztalatból beszélek, hogy jól mutat a házkupa a kandalló fölött.

Köszönöm szépen a válaszaidat Jin! :)

Akinek kérdése van Jinhez, az itt, komment formájában nyugodtan fordulhat hozzá. :)

Emily

Újabb évfolyam került a kikérdező székbe, még pedig most az ötödikesekkel ellentétben az elsősök.

Mindenki csikó egyszer, azt nem lehet kihagyni. Valamiért az idők során elfelejtjük, hogy milyen is volt újoncnak lenni, meg változik a világ is. A mostani kiscsikók helyzetéről kérdeztem Christopher Lancast, Zakuro Sachit és Léonard Capetinget.

Hogyan találtál rá a Bagolykő Mágustanodára?

Christopher:

Álmodó: Nos...Online Sulit kerestem a Google-ban és ott találtam rá a BK-ra.

Karakter: Nos anyukám íratott be ide. Elõször az ottani Német Varázslóiskolába akart adni, de végül itt kötöttem ki.

Sachi: Imádtam a varázslatot, és egyszer egy oldalon ráakadtam. Azóta sem bánom.

Léonard: A Bagolykõre? Hmm, ez egy érdekes történet. Tudod a mi családunk a történelembõl kifolyólag nem szívleli az angolokat... nekem konkrétan semmi bajom velük de az apám soha nem engedte volna hogy a Roxfortba járjak. Elküldött inkább keletebbre, s ezen a környékén Európának ez a legnevesebb varázslóiskola, így kerültem ide.

Mikor a süveg beosztott a Navine-be, mit éreztél? Hogyan viszonyultál a házhoz?

Christopher: Hát...váltig állítottam, hogy a Levitába fogok kerülni. Durca is voltam amikor megtudtam hogy a Navine-be kerültem. De aztán megbarátkoztam a mostani házammal és most már nem vágyom máshova.

Sachi: Nem akartam a karakteremhez hasonlítani, mégsem akartam teljesen más lenni. Így amikor megismertem a Navinések tulajdonságát, rájöttem, hogy jó helyen vagyok.

Léonard: Kezdetben azt hittem, hogy ide a jámbor, mindig jókedvû és szorgalmas diákok kerülnek fõleg... no ne érts félre, valóban így is van. Amolyan feketebáránynak érzem magam itt, bár tanulásban eddig egész jól kezdem behozni a lemaradást... ami meg a magatartásomat illeti, nos azt hiszem a süveg próbált adni egy esélyt a változásra, maradjunk ennyiben.

Eljött a pillanat, amikor a háztársaiddal beszélgettél. Először hogyan bántak veled a navinések? Mi volt a benyomásod a házról?

Christopher: Mindenki kedvesen fogadott, és már az elsõk között volt a mostani szerelmem is. A ház pedig szuper. Naggyon szuper.

Sachi: Nagyon kedvesen fogadtak, a pásztoromat egybõl megtaláltam, keresni sem kellett. Ez jól esett, és ekkor már tudtam, hogy jó helyen vagyok.

Léonard: Ha elsõ találkozásról van szó, a Navine ilyen téren lekörözhetetlen. A legönzetlenebb, legkedvesebb és nyíltabb jelzõk mind a mi házunk tanulóit illetik. Eddig csak pozitív élményeim vannak a házzal kapcsolatban. De ha mindenképp kellene negatív jelzõket mondanom akkor az talán a könnyed hiszékenység és enyhe naivság lenne. Persze ezen tényezõk is csak akkor válnak fontossá, ha mások megpróbálják kihasználni...

Egy tanévet, vagy legalábbis egy-két hónapot már eltöltöttél a ház falai között. Azóta már sikerült megismerkedned egy pár emberrel. Sikerülhetett saját véleményt kialakítanod szinte mindenről. Mit gondolsz a navinésekről? Sikerült-e valakihez közel kerülni, jobban megbarátkozni?

Christopher: Nos, valóban van sok NAGYON jó barátom. És egy szerelmem is. Igen, van véleményem mindenrõl, de errõl nem nagyon szeretnék beszélni. A navinések nagyon aranyosak.

Sachi: A véleményem pozitív, a navinések kedvesek, barátkozosak( a házon belüliekkel biztos), és kedvesek. Több emberhez közelebb kerültem, de nem csak a Navinéből. De hangoztatnom kell hogy Lucy nagyon sokat segítettt, és vele (az én részemrõl) jó barátságot ápolok.

Léonard: Igen, mióta itt vagyok, a nagyjából velem egykorúakkal szinte minddel kezdem megismerkedni, összebarátkozni. Ha esetleg nem kerültem valamelyik házbélimmel jó viszonyba, az egyedül az én hibám. Úgy vélem, egy navinéssel a legkönnyebb barátságot kötni, hisz önmagát adja nem pedig valaki mást, a baráti kapcsolathoz pedig elsõdleges a másik ismerete és az ebbõl származó bizalom.

Voltak-e rossz élményeid, amelyekre visszagondolva most talán már nevetsz?

Christopher: Nem...nem igazán volt ilyen.

Sachi: Egyelõre nem volt rossz élmény. Talán túl fiatal vagyok még az oldalon(?)

Léonard: Rossz élmények? Nos igen, akadt némi gondom, amikor véletlenül - hangsúlyozom, véletlenül - benyitottam az egyik lány hálójába.. a végére sajnos rosszul sült el a dolog, de ezt bõvebben nem részletezném ha nem gond.

Eljutottál a tanév végéig, a vizsgaidőszakig. Gondolom izgultál, féltél tőle, ugye? Mennyire találod nehéznek a vizsgákat? Melyik vizsga tetszett meg a legjobban?

Christopher: Nos...igen, kicsit izgultam miattuk. Nem voltak nehezek a vizsgák, én élveztem õket. Nekem a Legendás Lények Gondozása tetszett a legjobban, mert olyan érdekes volt a vizsga.

Sachi: Eléggé izgultam/izgulok.Vizsgák. Nem könnyûek, de nem is nehezek, ki mennyit tanult. Nekem a Legendás Lények Gondozása tetszett a legjobban, talán azért mert könnyûnek találtam.

Léonard: Eddig letett vizsgáim közül a Legendás Lények Gondozása fogott meg igazán. Az hagyján hogy alaposan kidolgozott, részletes képekkel teli tankönyvbõl tanulhattuk ezt a tantárgyat, de maga a vizsga is sokszínûbb és izgalmasabb volt a többinél. Ott van például az asztronómia vizsga... mindössze egy I-t vagy H-t kellett csak odaírni mind a húsz kérdéshez válaszként.. akár még tippekkel is átmehet rajta bárki. Arról nem is beszélve, hogy a kevés pontszám miatt három hiba már a Kiváló bukását jelenti. Az LLG-ben viszont még kisesszé is volt, stb. Egyszóval változatosabb volt.

Remélem hosszabb távon akarsz a Navine-ben maradni. Van-e olyan a házban, ami nem tetszik, amin változtatnál a jövőben?

Christopher: Igen, itt akarok maradni örökre. Nem tervezem más házba való átlépésemet.

Sachi: Persze, itt maradok, ameddig tudok. Nagyon tetszik minden! A játékok, a külön csevegõ, az ötletes fórum, a szavazások. Na persze, most én is jelölve lettem.

Léonard: Persze hogy szeretnék itt maradni, nagyon tetszik itt. Hogy min változtatnék? Hmm, talán  közösségi életet kellene némileg feldobni, ha már a pontversenyben nem tudtunk kiemelkedni.

Mit ajánlsz, üzensz a következő tanév csikóinak?

Cristopher: Nos, ne féljenek a sulitól. A navine a legkedvesebb ház, ne legyenek olyanok mint amilyen én voltam, amikor idekerültem.
Legyenek bátrak, szerezzenek Barátokat, és élvezzék az itteni életet.

Sachi: Azt üzenem, hogyha, valaki más házba akart kerülni nem búsuljon, jó helyre került, és jó a a társaság, és persze Sok Sikert!

Léonard: A csikóknak üzenem hogy óvakodjanak a törpéktõl és a rellonosoktól, tanuljanak rendesen és legyenek továbbra is olyan nyíltak a világra, mint házunk nagyjai.

Köszi szépen a válaszokat csikók! :D

Emily voltam...

A blog felélesztése lassan, de biztosan működésbe lendült. Ezért az első bejegyzést máris olvashatjátok:

Két végzős navinésünket - Anne Ambert és Mimi Mansont - kerestem meg kérdéseimmel azzal kapcsolatosan, hogy milyen is ötödévesnek lenni.

Ez az utolsó éved navinésként. Hogyha sikerülnek a vizsgáid, akkor mestertanonc leszel. Hogyan érint az a gondolat, hogy el kell hagynod majd a házat?

Anne: Nagyon nehezen hagyom itt a házam, mert kevesen vagyunk és igazi családként viselkedünk, sok értékes dolgot kaptam itt a Navinében, hozzámnõtt ez a mentalitás is teljesen.

Mimi: Könnyedén alkalmazkodom, nem viselnek meg a változások. Persze szeretem a házam, és hiányozni fog, de pezsgõ életre vágyom, és itt az alkalom, hogy mást is kipróbáljak, több mindent megtapasztaljak. Nem úgy gondolok a következõ évekre, mint a házamtól való eltávolodásra, inkább úgy, mint egy új kalandra.

Befolyásolja ez a vizsgáid sikerességét? Ötödévesként mennyiben változnak a vizsgák?

Anne: Nagyon kevés vizsgám van, bizonyára azért, mert jól válogattam meg a felvett tantárgyaimat és sok szorgalmit küldtem be, így Sárkánytanból például üres vizsgalapra kaptam egy Kiválót, ennek nagyon örültem. A többi gyerekjáték lesz!

Mimi: Ötödévesként kötelezõ vizsgáznom Varázslástani Alapismeretekbõl, ami az elmúlt években tanultakat, és azok használatát foglalja magába, illetve e mellett 10 tantárgy záróvizsgája közül válogathatok. Legalább háromnak sikeresnek kell lennie ahhoz, hogy évfolyamot léphessek. Másodiknak a Bûbájtant, harmadiknak a Legendás Lények Gondozását választottam, és bár nem lett volna muszáj, de negyediknek jelentkeztem Átváltoztatástanra, hogy ha az egyik netán nem sikerülne, egy másikon még legyen lehetõségem megfelelni.
Egyébként az, hogy jövõre minden bizonnyal már nem leszek a házam tagja, nem befolyásolja a vizsgáim sikerességét. Ugyanúgy készülök azokra, mint az eddigi megmérettetésekre, csak ezúttal kicsit több ismétlésre van szükségem, és a feladatlapok is nehezebbek lesznek. Remélem, menni fog.

Térjünk át egy kicsit a házra. Mit szeretsz a legjobban a Navineben? Mi fog a legjobban hiányozni?

Anne: Hiányozni fognak az esti takarós-teás beszélgetések, a kandalló elõtti sok heverészés, a tanulószobai szorgalmi írások és természetesen minden más is. Nagyon szeretem a konyhánk jó hangulatát, hogy mindig van bodzaszörp és mindig akad ott valaki, aki éppen palacsintát eszik és megkínál belõle. Nagyon életvidám és békés ház a miénk.

Mimi: Hogy mi fog a legjobban hiányozni? Hú... *egy pillanatra elgondolkodik* Talán a csend, és a nyugalom. Úgy érzem, amint kikerülök a ház tagjai közül, ezek meg fognak szûnni létezni. Pedig biztosan nem így van... illetve lesz. De azt hiszem, mivel onnantól kezdve nem leszek tagja a közösségnek, sokkal változatosabb emberek mellett kell majd élnem, és nem ülhetek majd úgy egy kellemes szoba foteljában, hogy ott minden diák szinte egyformán visszafogott, és béketûrõ legyen. Pedig én ezt szeretem a Navinében. A tévhittel ellentétben, nem egy lusta, és elnyomott bagázs, ahol minden diáknak megalszik a tej a szájában. Egyszerûen csak olyan kellemes a légkör közöttük, hogy az sem jelent problémát, ha némán ülnek, és élvezik a csendet.

Öt év alatt sok minden történt veled. Mi a legemlékezetesebb élményed?

Anne: A legemlékezetesebb az volt, amikor kviddicsezni kezdtem és csapatkapitány lett belõlem, holott csak terelõ csere voltam. Fogóként egyetlen meccset veszítettem el és ez is hatalmas sikerélmény volt, szívesen emlékszem erre vissza.

Mimi: Valóban sok minden történt, de nem tudok csak egyet kiemelni közülük. Rengeteg olyan élménnyel gazdagodtam, amit sosem fogok elfelejteni. Ilyenek például a kviddics meccsek. A házam nyugalma mellett maga a sport is nagyon fog hiányozni. Persze hobbi szinten tovább ûzhetem, de sajnálom, hogy többé nem képviselhetem a sárgákat, mint keménykezû hajtó. *elmosolyodik*

A házban új kisdiákok veszik át a helyedet. Mit javasolsz nekik?

Anne: Írjanak sok szorgalmit, mert megtérül a belefektetett energia, valamint jó dolog prefektusnak is lenni, már csak azért is, mert prefektusként büntetlenül csatangolhatsz éjnek évadján a kastély területén.

Mimi: Javaslom, hogy ne zárkózzanak el más házak tagjaitól. Sokan elkövetik ezt a hibát. Lenézik egyiket-másikat csak azért, mert más jellem az uralkodó bennük. Félni sem kell. Ugyanúgy található jó, és rosszabb modorú diák is mindenhol. A cél: megismerni õket, és aztán ítélkezni. Továbbá - remélem, hogy olvassák ezt a cikket - üzenem azt is, hogy fel a fejjel, mindig csak elõre nézzenek. Az életben érnek csalódások, de meg kell tanulni túltenni magunkat rajtuk, és nem meghallani a minket ért sérelmeket. Sok sikert!

Mit tervezel a jövõben? Az iskolán belül maradsz, esetleg segíted tovább a Navinet, vagy új vizekre evezel?

Anne: Nem terveztem, hogy mestertanonc leszek, átköltözöm Bogolyfalvára, és onnan járok be néha hozzátok. A további terveim közé tartozik, hogy egy gyógynövény- és teaboltot nyitok, ahol különféle szárított és frissen vágott, elõrecsomagolt és helyben szedett növényeket árusítok majd. Így a közeletekben maradok, és mégis a saját életemet élem.

Mimi: A jövõvel kapcsolatban konkrét célom van. Maradok mestertanoncként, és továbbtanulok. Nem akarok sokat elárulni, de ha a dolgok úgy alakulnak, ahogy én szeretném, a késõbbiekben is találkozhatnak velem a diákok. *titokzatos mosoly kúszik az arcára, mellé cinkosan kacsint*

Ezúton is köszönöm a két lánynak a válaszait! :)

Emily

A Navine blognak időszakos életei vannak, általában a hirtelen és kevés élet jellemzi, majd hosszú halál, hogy újból feltámadjon.Most a fejembe vettem, hogy újból feltámasztom. Megpróbálunk majd mindent idehozni. Bár leginkább a vélemények lesznek majd előnyben. Kommentben pedig akár névtelenül is lehet kérdezni bármiről.

Én már kijártam a Navine-t (sajnos), de még mindig a kedvenc helyem. És bár kevés a szabad időm, de megpróbálom legalább ebben segíteni a navineseket. Ti pedig írjatok cserébe sok szorgalmit. :D

És egy kis előleg, hogy milyen bejegyzések várhatóak:

- Ötödéves vagyok.

- Csikó voltam

- Ex- Navinések Nyomában

- Milyen a Navine tőlünk

- Milyen a Navine másoktól

- Szalagavatóról jelentkezünk (bár a cím még koránt sem biztos)

- Navine vs. Rellon meccs a csapatkapitánytól (aki még nem tud róla)

- Prefektusként a világ

- A Pásztorok botjával keresünk

(A Bejegyzések változásának a jogát fent tartom. Mert folyamatosan jutnak eszembe dolgok... aztán lehet, hogy bővülni fog még a lista. Szóval lehet folyamatosan nézegetni.)

Ha valamit nem találtok majd meg, akkor tessék szólni. :) Jó olvasgatást!

Sok sikert kívánok a vizsgákhoz! :)

Emily

Üdv Sárgák!

Nagyon régen jelentkeztem utoljára bármilyen hírrel, ami a Navine háza táján történt, de sajnos az előző tanév végére érve nem tudtuk elvinni a kviddics kupát, sem a legtöbb pontért járó házkupát, ezért mélyen hallgattunk.

Ámde itt a tavasz, a húsvét, a színes és pompás tojások időszaka, valamint az új tanév kezdete, amelyet meg is fogunk ünnepelni annak rendje és módja szerint.

Mindenkit várunk szeretettel a Navine kastélyszárnyban másodikától kezdve három napon át, mert minden tele lesz csokinyuszikkal, csokiunikornisokkal és finom tojásokkal, amelyek szintén csokoládéból, esetenként valódi tojásból készültek.

Ezenkívül is várnak meglepetések a Déli szárnyban, főleg a Navine táján, úgyhogy érdemes körülnézni alaposan! Ki tudja, mikor botlasz valami finomságba...

I. kategória

Az unikornis karácsonya
(Emily Rossum)

Sűrű köd borítja az erdőt, amely ebben a téli délutáni, szürke órában nem megszokott jelenség. Azt hinné az ember, hogy december vége felé már nem kell számítani erre az őszi jellegzetességre, csupán a fehérnél fehérebb tájra. Ám az ablakomból kitekintve már a fák törzseit sem látom, pedig Karácsony van. Egy pár éve nem jár át az ünnep szelleme, pedig emlékszem még rá, hogy nagyon jó érzés. Azonban mióta megtudtam, hogy mégsem a Jézuska hozza az ajándékot, annyira nem érdekel.
Az ablakomból nagyon jól lehet látni az erdőt, nyáron szoktam is figyelni, ahogy az őzek idejönnek a kertünk végében csörgedező patakhoz, és isznak belőle. Igazán kecses állatok. Most azonban nem lehet őket látni, még a madarakat se. Valami furcsa módon varjúk sincsenek az erdőben, így őket sem csodálhatom. Ezért nem szeretem én a telet, semmi érdekesség nem történik a szabadban. Az állatok jobbára próbálják átélni. Kivéve Zilát, a kutyánkat, aki imádja beledugni a fejét a hóba. Ő van egyedül még kint a szabadban, képviselve az állatokat. Nem is engedi, hogy elfeledkezzünk róla, mert folyton csak ugat. Mikor mit. Van, amikor csak úgy kedvtelésből. Most éppen az erdőt ugatja. Unott tekintetemmel követem a nézését, és ezüstcsillogásra leszek figyelmes az avarban. Ugyan nem sok értelme van az ablak mögül nyújtogatni a nyakamat, de semmi kedvem ilyen hidegben kimenni. Az a valami azonban mozog. Bár elképzelésem sincs, hogy mi lehet, mert ilyen színű állatot egyáltalán nem láttam még az erdő szélén. A szobám megnyugtató melegségéből azonban úgy tűnik, hogy akár meddig is figyelhetem, nem fogok rájönni, hogy mi is az. De nem igazán akaródzok kimenni, hiszen idebent olyan jó lenni. Pár percig csak állok, és várom, hogy történjen valami, de nem úgy tűnik, mintha az az állat el akarna menni onnan, és Zila abba akarná hagyni az ugatást. Őszintén bevallva az én kíváncsiságom is egyre csak növekszik, s nem is tudom meggátolni. Ezért hát gyorsan felöltözök, s még mielőtt a szüleim észrevennék, hogy kimentem, már bent sem vagyok. Sosem voltam még az erdőben, pláne nem egyedül. A szüleim sosem engedtek, mondván, hogy féltenek a rókától és különböző vadaktól. Pedig én nem hiszem, hogy olyan sok veszélyes állat élne az erdőben. Teljesen kizárt… Vagy legalábbis most megtudom. De végülis én csak a szélére megyek, ott csak nem lát senki. És úgyse lesz semmi bajom. A kertünk végéből már látom, hogy valami ló szerű lény, bár én a magam részéről még sosem láttam ezüstszínű lovat. Ráadásul valami agancs szerű képződmény van a homlokán. Nagy lendülettel átugrom a szerencsére éppen nem áradó patakot. S ekkor fejét magasra emeli, hogy szemügyre vegyen. Én a magam részéről igazán nem értek az állatokhoz, de valami belső érzés azt sugallta nekem, hogy beszéljek neki, nyugtassam meg, hogy nem akarok rosszat, csak segíteni. Amúgyis nagy szemeimet még nagyobbra nyitottam, s a lehető leginkább azt próbáltam belőle sugározni, hogy megbízhat bennem, ráadásul a kezeimet is megadóan magam elé raktam, jelezvén, hogy semmi veszélyes nincs nálam. Miközben lépteimmel lassan, s a lehető leghalkabban közeledtem felé. Úgy vettem észre, hogy megbízik bennem annyira, hogy közelebb engedjen magához, mert nem rázta a fejét, vagy valami hasonló reakció sem következett be. Bár a kék szemei a lehető legrémültebbek voltak mégis engedte, hogy egyre közelebb és közelebb lépjek hozzá. Láttam, hogy a bal hátsó lábát elég érdekesen tartja, s miután közel engedett magához azt is észrevettem, hogy mint valami karó úgy áll bele a lábába egy bokor ága. Tudtam, hogy mit kellene tennem, de abban nem voltam biztos, hogy olyan hálás lenne ez furcsa állat, hogyha meg is tenném. S hogy épp bőrrel megúsznám. Bármilyen okos tekintete is volt én azért féltem. De abban biztos voltam, hogyha nem segítek neki nem biztos, hogy sokáig bírja még. Ezért utolsó csepp bátorságomat is összeszedtem, és nyugtatóan próbáltam nézni az állatra, miközben kezeimmel megfogtam a kiálló karó végét, és óvatosan húztam kifelé. A száját kinyitotta, s valami érdekes hangot is adott ki magából, ami még csak nem is hasonlított a lovakéra. Én azonban tudtam, hogy ezzel a fájdalmát jelzi. A csillogó szemeiben harmatos könnyek jelentek meg, és az én szemeim is könnyezésre készülődtek. Ahogy kihúztam a lábából rögtön elkezdett vérezni. Nem hiszem, hogy elfertőződött volna, de az igazat megvallva fogalmam sem volt, hogy mit tudnék még tenni vele. A kabátomat és az alatta levő pulóvert is levettem. Filmekben láttam, hogy bekötözték az állatok lábait, hogy ne sértsék fel, amíg meg nem gyógyul. Ezért a pulcsimat tettem tönkre. Szerencsére amúgyis meg volt bomolva, így aztán elég könnyű volt tovább tépni, míg nem egy vékony csíkot sikerült is leszednem róla. Ránéztem a lényre, hogy engedi-e, s lassan be is kötöttem a lábát. Egyáltalán nem szakszerűen jártam el, de reméltem, hogy megteszi és sikerül neki meggyógyulni.  Többet nem igazán tudtam érte tenni, s mivel fáztam, illetve féltem, hogy a szüleim észreveszik a hiányomat, ezért egy gyors búcsút vettem is az állattól, majd futtában igyekeztem haza. A pulcsimat ott hagytam az erdő szélén, jobb a bizonyítékokat eltüntetni…
Aznap még többször is kinéztem az ablakomon, hogy látom-e a csillogását, és ő magát ott, de semmi. Mintha nem is lett volna ott, leszámítva, hogy egy felsőmet tönkre tettem.  S nem csak azon a napon, hanem másnap és harmadnap is hajtott a kérdés, hogy túl élte-e, így naponta egy néhányszor kitekintettem az erdő avarjára, hátha látom újra. Csak remélni mertem, hogy nem esett semmi baja. Aztán egy hét telt el Karácsony óta. Igazából nem is reménykedtem, hogy újra látom azt a szerintem természetfeletti lényt. Így aztán mikor újra megláttam valami ismeretlen, mégis felemelő és nagyszerű boldogság fogott el. Ott állt a fák között, s a házunk felé nézett. Szinte meg mertem volna esküdni rá, hogy engem néz. De ezt honnan is tudhattam volna? Gyorsan felvettem a kabátom és a cipőmet, és futtába akartam kimenni hozzá, hogy újra lássam közelebbről. Kiléptem az ajtón, barna szemeimmel megpillantottam ezüstös ragyogását…
És felébredtem. Nem emlékszem már, hogy mit álmodtam, de annyira nem is érdekel. Nyújtózkodtam egyet, majd felkeltem. Odaléptem az ablakomhoz és kitekintettem rajta. Sűrű köd borítja az erdőt, amely ebben a téli reggeli, szürke órában nem megszokott jelenség. Azt hinné az ember, hogy december vége felé már nem kell számítani erre az őszi jellegzetességre, csupán a fehérnél fehérebb tájra. Ám az ablakomból kitekintve már a fák törzseit sem látom, pedig Karácsony van. Valami furcsa deja vu érzés fogott el, mintha ez már megtörtént volna. Tekintetemet Zilára fordítottam, most valamiért nyugodtan feküdt az udvar kellős közepén. Magam sem értettem, hogy mi ez a furcsa érzés bennem, s ami a legfurább, még az ünnepi hangulatom is meg van. Hát mi történt velem, amíg álmodtam? Szemeimmel újra a fákat mustráltam, mikor valami ezüstös csillogást vettem észre, de rögtön el is tűnt. Biztos, csak káprázott a szemem. Vigyorogva léptem el az ablaktól, s mentem ki a szobámból, hogy anyuéknak és a tesómnak is Boldog Karácsony-t kívánjak.

II. kategória

1. helyezett:
(Galina Alekszejeva)

2. helyezett:
(Uriza Gingova)

Gratulálok mindenkinek és köszönöm a szép munkákat! :)

Az idei második meccsünket is megnyertük, ezúttal a Rellon zöld csapata ellen. Ez igen szép teljesítmény volt, habár a csapaton belül olykor kisebb gondok is akadtak, amelyet leküzdöttek közösen a csapattagok.

A megírt szorgalmi feladatok száma kissé javult az előzőekhez képest, de még mindig nem elég! Kicsi sárgák, nagyon elkeserítő a helyzetünk, még az ezer pontot sem értük el! :( A meccs megnyerése még nem elég ahhoz, hogy a házak közti versenyt is megnyerjük, legfeljebb a kviddicskupát tudjuk elvinni.

Úgyhogy ismét megkérlek titeket a többi prefektus és legfőképpen a házvezetőink nevében, hogy írjatok minél több csodás szorgalmit, ne lankadjon a lelkesedésetek! :)

Az előző meccset természetesen megnyertük! :) Az ellenfeleink hősiesen küzdöttek, de mi ügyesebbnek bizonyultunk náluk és így az idei első meccsünket megnyertük. Ennek örömére rendeztünk a klubhelyiségben egy kiadós bulit málnaszörppel, pogácsával és muffinnal.

Most, hogy elkezdődött az idei második  meccsünk, újult erővel és lelkesedéssel vetettük bele magunkat a megmérettetésbe, és remélem, hogy ezt is megnyerjük.

Azonban, hogy ne csak a meccsekről emlékezzünk meg, szót kell ejtenünk a házzak közti versenyről is, melynek keretében pontokat lehet gyűjteni szorgalmi feladatok megírásával. Nem szaporodnak a pontok, sárgácskák! :( Biztos mindenk szorgalmit megoldottatok már? Mindig vannak újabbak és új pályáázatok is, példának okáért van új belső pályázatunk is. Érdeklődni lehet az ide vonatkozó navinés topikban.

Most pedig uzsgyi szurkolni a kviddicscsapatnak! :)

Hajrá Navine!

November 19-ig tart a mostani meccs az Eridon ellen, úgyhogy mindenki drukkoljon hevesen a sárga csapatnak! :)

Hajrá Navine!

Új csapatkapitányt köszönthetünk a Navine kviddicscsapatának élén. Reméljük, szerencsével jár és egész jól irányítja majd a csapatot, mivelhogy én lettem az, és rám fér egy kis biztatás a szerencse mellett. Kicsit izgulok.

A csapatban apróbb változások történtek, sok új játékosunk van, akik ügyesek és szívből remélem, hogy meccsre és gyakorlásra is éhesek. :) Ehhez biztosítok néhány alapvető feltételt, amelyet az előttem lévők is biztosan megtettek, úgyhogy nem állhat a győzelem és a Navine közé semmi! :)

A pályázatok eredményeiről majd később, amikor a határidő lejárt és hivatalos eredmények születtek.

Hajrá sárgák!